#1

Ashley sohasem hitte volna, hogy elveszíti azt az átkozott fogadást. Bár az is lehet, hogy nem Adolphussal kellett volna fogadnia, aki már évszázadok óta majdnem minden ilyen versenyt megnyert, de a lány szerette a kihívásokat. A fogadás nagyon egyszerű volt. Három meccs, foci, tenisz, és baseball. Az elsőt megnyerte, hiszen nagyon jól tudta, hogy melyik csapatra érdemes szavazni, hiszen lelkes rajongója volt ennek a sportágnak, de az utolsó kettőt elveszítette. A vesztesnek pedig iskolába kellett mennie. Nem is akármilyenbe, egyetemre, sőt Ashley-nek be kellett kerülni az egyik diákklubba is, méghozzá az éta-théta-iótába, az amerikai Egenhard egyetem legnépszerűbb klubjába, ahová minden szerencsétlen be akart jutni. Bezzeg ha Adolphusnak “csak” meg kellett volna buknia másodikban. A lány nem sokat sajnáltatta magát, be kellett tartani a fogadást, az ő fajtája mindig megtartja az ígéreteit. Ezért hát szeptemberben a Egenhard egyetemen kezd. Ám addig is a fiú megígérte neki, hogy elviszi bevásárolni Párizsba a saját pénzén. Így az iskolakezdésre már új, márkás, párizsi ruhák hada volt a bőröndjeibe. Nevét már az első nap felírta az éta-théta-ióta klub jelentkezői lapjára, másodikként, mert már egy Britney Ogenhard megelőzte. A beavatás napjáig (október 13-ig) a kollégiumban kellett aludnia, három másik lánnyal egy szobában. Ilyen furcsa társaságot még sohasem látott életében. Az egyiknek fogszabályzója, vörös, kócos haja volt. A másiknak vastag keretű fekete szemüvege, és az egyik felső foga nevetés után mindig kikandikált a szájából, zsíros, fekete haja pedig mindenhol ott volt a szobában, mintha csak macskát tartanának. A harmadik lánynak zöld színű, rövid tüske haja volt, a fülében maximum hangerővel dübörgött rock, metal, és punk zene. Amikor Ashley először meglátta őket, kilépett a szobából és kétszer is ellenőrizte, hogy jó helyen jár-e. Ám aggodalma haszontalannak látszott, mert kiderült, hogy mind a három csaj jó fej. Segítettek egymásnak a házi feladatban, sőt Abigail, a zöld hajú lány még meg is szeretetett Ashley-vel egy-két metal számot. És kiderült, hogy Audry-nak, a fekete hajú lánynak csodaszép hangja van, Antonia pedig… hát ő alvajáró, ezen kívül pedig egy hároméves kislány anyukája. A szeptember elég gyorsan eltelt. Sokat volt kint a szabadban, délutánonként sokat sétált az iskolát körülölelő erdőben. Az egyik nap éppen egy nyulat üldözött, mert már nagyon éhes volt, és a rendes kajája már elfogyott. Ezért úgy döntött, hogy vadászik egyet. A kis állat rendesen küzdött az életéért, de a lány már nem kezdő volt a “szakmájába”. Mikor két keze közé kaparintotta a nyuszit, aki úgy remegett, mint a kocsonya, valaki megszólalt a háta mögött:
- Mit csinálsz azzal a nyúllal?
Mikor Ashley megfordult egy barna hajú, tépett frizurájú, nála alacsonyabb, világosbarna szemű, jól ápolt lányt látott. Nem hitte volna, hogy valaki rátalál az erdőben. Rögtönöznie kellett valamit:
- Nyuszi fanatikus vagyok! Otthon van egy polcom, amin csak plüss nyuszik vannak, és a gardróbom alján négy tucat ilyen mamusz található meg, sőt még nyulas étkészletem is van – legszívesebben megrúgta volna magát, hogy ilyen hülye, gyerekes kifogást talált, sőt még egyet rúgott volna magába, mert a monológja után az arcához emelte a tapsit, és az egyik lábával integetni kezdett az idegen lánynak.
- Értem – válaszolta a lány, de látszódott, hogy egy szavát se hitte el Ashley-nek, aki ezért odasétált a lányhoz, és felé nyújtotta a nyuszit, aki még mindig remegett, de amikor az a másik lány elkezdte simogatni abbahagyta. Mikor Ashley lerakta a földre, odaugrált a barnaszemű lányhoz, az orrával megérintette a lábát, majd elugrált:
- Amúgy a nevem Ashley, Ashley Karmoro – nyújtotta a kezét.
- Az enyém pedig Naomi Whitehouse – fogadta el a felé nyújtott kezet a lány. – Te is elsős vagy igaz, csak mert ismerős a neved az éta-théta-ióta klub jelentkezési papírján? Te nem látszol olyannak, mint azok, akik oda szoktak jelentkezni.
- Te se látszol pláza cicának. – válaszolta Ashley, aki minden nap megnézte a jelentkezési ívet, és emlékezett Naomi nevére, aki most elmosolyodott. – Ha tudni akarod elvesztettem egy fogadást, és ezért kell jelentkeznem abba a hülye klubba, pedig egyáltalán nem akartam. És te hogy-hogy jelentkeztél?
- A bátyám miatt, ő most harmadikos és elég menő az iskolában Nem szeretnék szégyent hozni rá, tudod ő nagyon sokat jelent nekem.
- Igen tudom, hogy mennyit jelent egy testvér. – válaszolta szomorúan Ashley. – Sajnos az enyém már nem él, de míg életben volt ő volt a legjobb barátom.
- Részvétem. Nem is tudom, hogy mihez kezdenék, ha Mitchel meghalna. Még belegondolni is rossz. – borzongott bele Naomi. Hűvös szellő söpört végig az erdőn, mindkét lány összerázkódott. – Én visszamegyek. Jössz te is, vagy még vadászol magadnak pár nyuszit? – kérdezte mosolyogva a lány.
- Mára már kiéltem a nyuszi-fanatizmusomat! – mosolygott vissza Ashley, és elindultak a suli felé.
Néhány perig némán baktattak az erdőben, aztán Naomi így szólt:
- A testvéred, hogyan halt meg?
- Kigyulladt a ház, amiben laktunk, én még ki tudtam menekülni, a segítségével, de ő sajnos bennragadt. – Ashley-nek csak nagy erőfeszítés árán sikerült visszatartania egy könnycseppet.
- Egyszer rajtam is segített a bátyám. A szomszéd kutyája átszökött hozzánk. Én éppen a kertben játszottam, felém futott, ezért hátrálni kezdtem. Az eb biztos érezte, hogy félek, mert rám ugrott. A fogai csak pár centire voltak az arcomtól, mikor egy labda neki csapódott a támadómnak, Nem is merem elképzelni, hogy mit csinált volna velem az a dög, ha a testvérem nem vonja magára az állat figyelmét, aki így már őt akarta megtámadni. Szerencsére a szüleink időben kiértek, és sikerült megfékezniük az állatot, akiről később kiderült, hogy veszett volt. – Naomi nagyot sóhajtott. – Azóta egy kicsit félek a nagytestű kutyáktól.
- Még szerencse, hogy a kicsiktől nem, mert az egyik klubtagnál láttam egy kopasz patkányt, rózsaszín pulcsiban. – mind a ketten nevettek.
Már rég az iskolánál voltak, de egyiküknek sem volt kedve bemenni az épületbe, ezért leültek egy padra, és szokásos csajos dolgokról kezdtek el dumálni. A két lány ezután minden nap találkozott, közös óráikon egymás mellé ültek. Október 13-án pedig együtt izgultak a beavatás miatt. Igazából Naomi izgult, Ashley pedig nyugtatta. Aznap az utolsó óra után kaptak egy levelet, amiben az állt, hogy este 11-kor legyenek kint a kollégium főbejáratánál, fekete ruhában, és tornacipőben. Az este hamar eljött, ők pedig már tíz perccel előbb a bejárati ajtó előtt álltak. 11 előtt 5 perccel kezdtek el szállingózni a lányok. Mint azt Ashley előre sejtette gazdag, elkényeztetett, plázacicák, akik közül nem egyet csak azért vettek föl, mert az iskola támogatást kap a szülőktől. Aztán pontban 11-kor megjelent egy fekete köpenyes alak, és csak intett nekik, hogy kövessék. Jó negyed órás séta volt az erdőben. A lányok többsége már rémült tekintettel, összefont karokkal mentek a csuklyás után, akinek Ashley érzékeny szaglása szerint egy alapos fürdésre lett volna szüksége. Vagy inkább kettőre. Még kemény tíz perces séta után egy apró tisztásra értek, aminek a közepén nagy tűz lobogott, körülötte pedig csuklyás alakok. A csoport vezetője hirtelen megállt, feltartotta a kezét, ezzel jelezve, hogy maradjanak ott, majd beállt a körbe. Kettő pedig kilépett és a csoporthoz ment, mindenkinek egy vörös kendőt kötöttek a nyakukba. Aztán ők is visszaálltak a körbe. Ezt követően pedig a csuklyások elkezdtek kántálni, valami halandzsa nyelven, majd a körből valaki elővett a ruhája alól egy dobot és elkezdte ütni. Az elsősök közül páran már majdnem bepisiltek félelmükben. Olyan hirtelen lett csönd, mint amennyire gyorsan hangzavar lett az előbb. A csuklyások a lányok felé indultak és körbevették őket, aztán megszólaltak egyszerre:
- Ti vagytok azok, akik szeretnének belépni köreinkbe, de ehhez a véreteket kell áldoznotok, hogy nővéreinknek mondhassuk egymást. A vér az egyetlen kötelék ami elég erős ahhoz, hogy minden titkot, gondot és gondolatot biztonságban megoszthassunk egymás között, hogy megvédhessük egymást, az ellenségeinktől, és a szörnyetegektől.
A csuklyások visszaálltak a tűz köré, egy kivétellel, aki levette a csuklyáját:
- Aki nem elég elszánt ahhoz, hogy mindezt megtegye az most azonnal takarodjon innen, és egyetlen tagra se merjen ránézni, ameddig az iskolába jár! - parancsolta a szőke hajú lány. Nagyon sokan berezeltek, voltak akik elkezdtek futni is, annyira beijedtek. Csak hét lány maradt az erdőben.
A szőke hajú klubtag visszavette a csuklyáját és visszaállt a körbe, majd a tűz körül állók mindegyike valamit bedobott a tűzbe, amiből ezután füst szállt fel. Pár percig csak az éjszaka hangjai voltak hallhatóak, majd hirtelen mindenki elájult Ashley-n és Naomin kívül. Mindkét lány megijedt. Ashley a háta mögül mozgást hallott, mire megfordult Naomi sikoltását hallotta, aki ezután eszméletlenül terült el a földön. Hátraugrott, és egy fekete árnyat pillantott meg, aki természetfeletti sebességgel haladt felé, de a lány nem ijedt meg. Támadója felé kezdett suhanni, majd felé karmolt, el is találta, aztán megragadta torkát és felemelte a föld fölé, és a tűz felé fordult, hogy lássa az idegen arcát:
- Elizabeth? Te meg mit keresel mit? – ismert rá a nőre, aki régi jó barátja, majd elengedte a nyakát.
- Ashley, kedvesem, ne haragudj, nem ismertelek meg a sötétben! Én vagyok a beavatás. És téged mi szél hozott erre?
- Elvesztettem egy fogadást… – pirult el a lány. – Hogy érted azt, hogy te vagy a beavatás? Mit csinálsz ezekkel a lányokkal? – de a választ rögtön meg is kapta, amikor a nő kivillantotta éles szemfogait. – Te iszol ezekből a kis csitrikből?
- Hát igen, tudod, hogy mindennél jobban imádom a fiatal lányok vérét. Nem ölöm meg őket, csak iszom a vérükből, vagy megcsapolom őket. Húsz éve megbűvöltem az egyik végzős tagot, hogy új beavatási szertartás legyen a régi helyett. Azt mondtam neki, hogy az erdőben él egy vámpír, aki imádja a fiatal lányok vérét. És most minden év november 13-án eljövök ide, és iszok egy kis vért. Semmi bajuk nem lesz tőle – mondanivalója közben üvegcséket szedett elő a ruhája alól és elkezdte “megfejni” a lányokat. – Nyugodtan szolgáld ki magad, ha éhes vagy.
- Köszi, de nem, valahogy most nincs étvágyam. Amúgy itt laksz valahol a környéken?
- Úgy is mondhatjuk. Jövő hétfőn kezdek el dolgozni a konyhán – mosolyodott el Elizabeth. – Nem valami fényes munka, de pénzre van szükségem, mivel elvertem a vagyonom egy részét, és így legalább még közelebb lehetek ezekhez – bökött a lányok felé.
- Őt hagyd békén kérlek! – mondta Ashley, amikor a nő Naomihoz ért.
- Jól van, nem fogok a barátnődhöz nyúlni – mosolygott Ashley felé a vámpír, aki válaszul kinyújtotta a nyelvét. – Ám ha benne szeretnétek lenni az éta-théta-ióta klubban, akkor nektek is a nyakatokon kell, hogy legyen a két szemfognyom – mondta és közben az egyik üvegcséből két kör alakú csöppet ejtett Naomi nyakára, majd Ashley-hez ment, és az övén is hasonló nyomokat ejtett. Aztán a zsebéből elővett valamit, és Naomi orra előtt dörzsölgetni kezdte az ujjait. – Ez majd felébreszti a kisasszonyt. Remélem nem ütöttem meg nagyon. Érdekelne, hogy ő miért nem ájult el, a gyógynövény csak emberekre hat, a kisasszony viszont az, ugye?
- Én úgy tudtam, de úgy látszik nem az. És vámpír sem, ahhoz túl lassú, és nálam sokkal több rendes kaját eszik. Nem tudom, hogy mi lehet. – mozgás hallatszott a háta mögül, a csuklyás klubtagok már ébredeznek.
- Feküdj le gyorsan! És próbálj eszméletlennek látszani! – mondta Elizabeth, majd minden eszméletlen újoncnak a fülébe suttogott valamit, eközben Ashley lefeküdt a földre.
Hallotta, amint a vámpír elsuhan, aztán érezte, amint felhajtják a kendőjét, hogy ellenőrizzék a sebeket. Hallotta, amint az ébredezni kezdtek az elsők, kinyitott a szemét, és ránézett Naomira. A lány szeme megrezdült, így Ashley óvatosan felkelt, megfogta a fejét, mintha megszédült volna, hogy ne gyanakodjon senki, és közelebb ment a barátnőjéhez, és fejét az ölébe fektette, és szólongatni kezdte. Naomi kinyitotta a szemét, de rögtön be is csukta. Pár perc múlva nagyon lassan felkelt, és elkezdte simogatni a tarkóját, ahol leütötték:
- Mi a fene történt? Csak arra emlékszek, hogy mindenki elájult, aztán mintha valaki leütött volna hátulról. Te… te jól vagy?
- Persze, de engem is leütöttek, rögtön utánad.
Már mindenki talpon volt, és halkan sugdolódzni kezdtek. A csuklyások még mindig a tűz körül álltak, előlépett az egyikük:
- Ti heten ezennel bekerültetek az éta-théta-ióta klubba, ezentúl már ti is a mi nővéreink vagytok. Holnap át is költözhettek a klubházba. Most pedig menjetek vissza a kollégiumba, és erről az éjszakáról senkinek sem beszélhettek!